szatíra (főnév)

1. Szórakoztató műfaj, főleg írás, amely az emberi gyengeségeket irónia és gúny révén nevetségessé teszi.

A szatíra a vidám hangvétele miatt népszerű. A szatíra eszközével sok olyan igazságot ki lehet mondani, amit másképp nem tűrne ez az uralkodó rendszer. A forradalom leverése után a szatíra ostorával vágtak vissza az írók.

2. Irodalmi: Gúnyos hangú költemény, illetve költészeti műfaj, amelyben a költő korának társadalmát, embertípusokban megszemélyesített jellegzetes hibáit, a visszás politikai és közéleti állapotokat pellengérre állítja és a gúny fegyverével támadva, erkölcsi megsemmisítésükre törekszik.

A szatíra római eredetű műfaj. A szatíra ábrázolási módszerei között szerepel az ábrázolt dolgok arányainak megváltoztatása, a kicsinyítés, a nagyítás, a túlzás.

3. Irodalmi, film, színház: Gúnyos hangú mű, amely ehhez (1) hasonlóan a társadalmi, politikai állapotok gúnyos rajza.

Quentin Tarantino: "Ponyvaregény" című filmje (1994) John Travolta főszereplésével is egy szatíra. A filmbeli szatíra más színészi játékot kíván, mint a más műfajú film. A néző nem mindig nevet a szatíra jelenetein. Karinthy Frigyes "Az így irtok ti" című művében a magyar irodalmi alakok szatíráját írta meg.

4. Ostorozó gúny különösen irodalmi műben, filmben.

Mikszáth Kálmán humora szatírával vegyül. Eötvös József: "A Falu jegyzője" című művében is van szatíra, amely a vármegyerendszert gúnyolja ki.

Eredet [szatíra < latin: satira (vegyes versek) < satura (egyveleg < vegyes tál) < satur (jóllakott)]