szláv (melléknév)

Kelet- és Közép-Európa, valamint a Balkán félsziget nagy részén beszélt nyelvek nagy családja.

A nyelv eredete az i. e. 4. évezred vége körüli időre megy vissza, az ősi balti-nyelvi eredetre. Az ősi balti-ószláv nyelv feltételezett ősi területe a mai Litvánia földje.

A nyelvészek szerint az ószláv viszonylag egységes maradt egészen a 10-12. századig, bár különféle nyelvjárások már korábban kialakultak.

A 7-9. század időszakában több szláv népcsoport dél felé húzódott, és ezzel elkezdődött a nyelvi változatok erőteljesebb szétválása. Ebből fejlődtek ki a déli és nyugati szláv nyelvek.

A szláv nyelvek ma három fő csoportra oszthatók:

Jelentős nyugati szláv nyelvek: cseh, szlovák, lengyel.

Déli szláv nyelvek: szlovén, horvát, szerb, bosnyák, bolgár, makedón.

Keleti szláv nyelvek: ukrán (kisorosz), orosz, fehérorosz (belarusz).

Eredet [szláv < szláv: szlav (szláv) < szlavni (hívők, dicsők) < pravoslavnie (igazhitűek) < pravo (igaz) + szlava (dicsőítés, szó)]