tanulás (főnév)

Új tudnivalók megértése, elolvasása, megfigyelése és begyakorlása, hogy utána használhassuk.

A tanulás csak akkor vezet tudáshoz, ha pontos megértéssel párosul. A tanulás csak akkor eredményes, ha azt alkalmazás követi. Az igazi tudáshoz vezető tanulás az élet jobbítására használható. A tanulás akkor a leghatékonyabb, ha azt saját magunk elhatározásából tesszük, nem pedig más kedvéért.

Eredet [tanulás < tanul + -ás (főnévképző)]

További részletezés

Amikor egy személy tanul, akkor új adatokra, ismeretekre helyezi a figyelmét, és ezeket megérti, elsajátítja: összekapcsolja a korábbi hasonló ismereteivel, megfigyeléseivel, tapasztalataival. Ezt azért teszi, mert még nincsenek meg neki ezek az ismeretek, és ezeket saját döntése alapján hasznosnak tartja, és a jövőben problémák megoldására akarja felhasználni.

Ezt azért is teheti, mert számára azt egy tekintély - akire ő hallgat - előírta, valamilyen szempontból azokat az ismereteket kívánatosnak, hasznosnak, alkalmazhatónak tartja.

Az ismeretszerzés történhet közvetlen megfigyeléssel, a megszerzett ismeret önálló kiértékelésével, a megismerendő tárgyról szóló szövegek elolvasásával, az így megszerzett ismeretek begyakorlásával. Ez az eredményességről szóló megfigyelései alapján új döntések hozása a saját jövőbeli működésére vonatkozóan. De lehet tekintélytől megfogadott tanácsok, minták alapján, az általa adott betanításon keresztül, vagy saját megélt tapasztalatok útján.