tat (főnév)

1. Hajó fara, hátulja, hátulsó vége

Eredet [tat < ómagyar: tat (hajóhíd, kormányfedélzet) < ősmagyar: tat (csónakban ülődeszka) < dravida: tattu (deszka, lap)]

-tat, -tet, -at, -et (igeképző)

1. Az említett cselekvést, történést nem a mondat alanya végzi, hanem azt okozza, hogy más végezze; nem maga végzi, hanem mással végezteti az említett cselekvést.

sírat, foszlat, járat, kéret, röptet, járattat futtat, léptet, tisztáztat

Az edző sokat gyakoroltat velük.

2. Az említett hatást kényszeríti ki, fejti ki.

pihentet, nyugtat

Ez a film mindenkit megnevettet.

3. Az említett tevékenységet hosszasan végzi.

kaptat, csaptat, jártat, származtat

Az asszony annyira jártatta a száját, hogy közben kilocsogtatta az ebédet.

Eredet [-at < dravida: -tu, -ttu (igeképző)]