-tlan, -tlen, -atlan, -etlen, -talan, -telen (melléknévképző)

1. Hiányzik róla vagy belőle az említett dolog vagy rész.

fületlen, ujjatlan, kaputlan

A fogatlan fésűnek nincs sok haszna.

2. Nincs neki az említett tulajdon, jellemző vagy kapcsolat.

gyermektelen, hajatlan

A gazdátlan kutyust gyerekek vitték haza.

3. Sohasem teszi meg, illetve soha nem történik meg vele az említett dolog.

lehetetlen, érvénytelen

Ez a gyerek fáradhatatlan.

4. Az említett cselekvés, állapot vagy tulajdonság ellenkezője igaz; az említett cselekvés nem történt meg, vagy a tulajdonság hiányzik.

váratlan, népszerűtlen, fűtetlen

Kérem a kezeletlen menetjegyeket.

5. Az említett dologgal ellentétben álló módon hosszú, rossz, nagy (fokozást fejez ki).

úttalan utakon, végtelen végig

Időtlen idők óta ott áll a hegy.

Eredet [-talan < ómagyar: -talan < -at; -ta (-as; melléknévképző) + -lan (régi fosztó képző) < ősmagyar: -tilan (-talan) < dravida: -adilla (-atlan) < adu, idu (sem) + il, illa (nincs)]