toldalék (főnév)

A toldalék a szóhoz kapcsolt néhány betűs pontosító, amely megváltoztatja, pontosítja annak a szónak a jelentését, amelyikhez kapcsolódik. A toldalékoknak önálló jelentése van, de csak más szavakhoz kapcsolva használjuk őket. (Ezek közül a kötőhangoknak nincs önálló jelentése.) A toldalékokat nem lehet további részekre bontani anélkül, hogy jelentésüket el ne veszítenék. Igéhez, névhez és pontosító szóhoz is kapcsolódhatnak toldalékok. Toldalékok segítségével más szófajokból is képezhetünk igét, nevet és pontosító szót.

Az ige végén a toldalék jelzi, hogy ki végzi a cselekvést. Több toldalékot is egymás után lehet kapcsolni - így alkotjuk a hosszabb szavakat.

Eredet [toldalék < told + -alék (főnévképző)]

Lásd még: rag, ragozás, igerag, főnévrag

Használati megjegyzések

Toldalékok illeszkedése:

A toldalékokat a hangmagasság szerint illeszteni szoktuk a szótőhöz.

Magas hangnak tekintjük a következőket: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű. A magas hangokat tartalmazó szótő után általában magas hangú toldalék kerül.

például: jön-ne, vél-ekedik, kéz-hez, gyűrű-től

Mély hangnak tekintjük következőket: a, á, o, ó, u, ú. A mély hangokat tartalmazó szótő után általában mély hangú toldalék kerül.

például: jár-na, gondol-kodik, láb-hoz, fúró-tól

Összetett szavak esetén általában a második szó magasságához illesztjük a toldalékokat.

ekevas-sal, kútgyűrű-ről, kalapszegély-re

Toldalék sorrend:

A toldalékok leggyakoribb sorrendje ez:
igekötő, szótő, képző, jel, rag.

A képző, a jel és a rag előtt kötőhang is állhat. A rag után nem kapcsolódhat semmilyen toldalék. példák: