tudatosság (főnév)

1. Érzékelés és megértés. Az a képesség, hogy megfigyeljük és felismerjük észlelhető dolgok létezését és szerepét, és csak azt lássuk ami ott van. Ezt anélkül tesszük, hogy az észleltekhez hozzátennénk bármilyen más feltételezést vagy érzést, illetve anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk bármit, ami ténylegesen ott van.

A tudatosság különböző mértékű az embereknél. Az ember tudatossága tanulással fejleszthető.

2. Cselekedet szándékos volta. Amikor egy tett mögött biztosan ott volt a cselekvő önálló döntése, és a megvalósításra irányuló szándéka.

Ebben az esetben biztosak lehetünk a tudatosságban - mondta a felügyelő. - E rongálás nem lehet véletlen, itt tudatosság van, mivel látszik, hogy előre kitervelték az egészet.

Eredet [tudatosság < tudatos + -ság (főnévképző)]