vér (főnév)

1. Vörös színű éltető testfolyadék, amely az erekben keringve eljuttatja a sejtekhez az életfontosságú tápanyagot és az oxigént, illetve az anyagcsere végtermékeit elszállítja a közelükből.

A vér az ereken áramlik keresztül. Amikor seb keletkezik a testen, kiserken a vér. Az orvosi vizsgálatoknál fontos a vérből nyert adatok elemzése.

2. Átvitt értelemben: Rokoni kötelék, közös testi-lelki alkat, amely közvetlen leszármazással vagy azonos közösséghez tartozással jön létre.

– A véreimet nem hagyhatom cserben – mondja a katona. A közös vér összeköti a nemzetet. Az apja vére megmutatkozik a fiúban.

Eredet [vér < ómagyar: vér < ősmagyar: veri (vér), iri (ér, vérér) < dravida: eruvei (vér < veres, vörös < bronz)]

További részletezés

1. Testben keringő folyadék; az ember és a gerinces állatok szíve által mozgatott, erekben keringő, az egész szervezetet bejáró anyag, amely összetételétől függően különböző árnyalatú vörös színű folyékony anyag.

A vér szállítja a sejtekhez a tápanyagot és az oxigént. A vér többféle részből áll. A seb nyílását eltömi a megalvadt vér.

2. Átvitt értelemben: Életerő, mozgékonyság; gyors mozgásban, tevékenységben megmutatkozó tetterő.

A lány vére pezseg a serény munkában. A magyar vér külföldön is elismerést vált ki, hiszen szorgos, jó munkát végeznek az ott dolgozó honfitársaink.

3. Átvitt értelemben: Emberi élet feláldozása, áldozat.

A szabadság sok vérbe került. A hős vérét adja a hazájáért.

4. Átvitt értelemben: Temperamentum; egy ember lelki sajátosságainak összessége, amely főleg érzelmi hozzáállását, indulati viselkedését határozza meg.

A legény heves vére miatt meggondolatlanul eljár a szája. A fiatalember nyugtalan vére miatt elindul világot látni.

5. Átvitt értelemben: Lelkiállapot, a tetteket irányító érzelmi hangulat, indulatos hozzáállás.

A szóváltásban vérig sértették egymást. A lelkes emberben felbuzdul a vér.

6. Átvitt értelemben: Testi vágy, szenvedély, buja érzékiség.

A fiatalembereket gyakran elönti a vér, amikor egy csinos nőre néznek. A lányban már bizsereg a vér, ha az alkalom úgy hozza.

7. Átvitt értelemben: Nemzetség, család; a rokon személyek összessége, akik egy nemzetségből származnak.

A vér szerinti rokonok összetartanak. A trónörökös királyi vérből származik.

8. Átvitt értelemben: Örökléstől meghatározott jelleg, származásra valló testi-lelki alkat.

A gyereken látszik, hogy az apja vére. A festőben a művészi tehetség a vérével együtt jön.

9. Átvitt értelemben, népies: Ivadék, leszármazott, illetve ős; múltbeli, illetve jövendő generáció tagja.

A család nem tagadja meg a véreit. A férfi az örökbe fogadott gyereket a saját vérének tekinti.

10. Átvitt értelemben, népies: Testvér; közös szülőktől származó utódok egyike.

– Ő is a te véred, szeretned kell őt – mondja az anya a verekedős idősebb testvérnek. – A vérem vagy, majd én megvédelek – mondja a legidősebb báty a húgának.

11. Átvitt értelemben: Honfitárs; ugyanahhoz a néphez vagy társadalmi réteghez, ugyanahhoz a közösséghez tartozó személy.

A véreink több hullámban hagyták el a hazát. A véreink egy része a határokon kívül rekedt.

12. Átvitt értelemben: Vörösbor, bor; szőlőből erjesztéssel készült szeszes ital.

Jólesett a kulacs vére a juhásznak. – Egy pohár vér esténként jót tesz az embernek – mondogatja az öreg.

Kifejezések

A szemét elfutja a vér – (felindulásában szeme hirtelen vörös lesz az apró erekbe tóduló vértől).

A vér áramlása – (a testben, az erekben keringő vér).

A vér a fejébe tódul – (elfogja az indulat, a düh).

A vér az arcába szökken – (elpirul, hirtelen piros lesz az arca).

A vére a fejére száll – (bűnhődik a kiontott véréért, erőszakos haláláért).

A vére a kezén szárad – (vétkes, részes egy személy megölésében).

A vérében van – (a.) örökölt hajlama, vagy családi, társadalmi megszokás folytán ösztönszerűen teszi; b.) egy helyzetben ösztönösen a legcélszerűbben tudja megtenni).

A vérén hízik – (egy másik ember erejét kíméletlenül kihasználva, kizsákmányolva gazdagodik).

A vérét kiszívja – (belőle élősködik, kegyetlenül kizsákmányolja).

A vérévé válik – (szokásává lesz, természetévé válik).

A vér szava – (a.) a vérségi rokoni kötelék, szeretet ereje; b.) a nemi vonzalom, a szerelem ereje).

Egy hús, egy vér vele – (a személy édestestvére).

Elfutja a vér az arcát – (a.) kiömlő vére elborítja az arcát; b) átvitt értelemben: piros lesz az arca).

Elhűl benne a vér – (személy nagyon megijed).

Elindul az orra vére – (folyni kezd az orrából a vér).

Régies: Első vérre mennek – (olyan feltétellel párbajoznak, hogy mihelyt bármelyikük megsebesül, abbahagyják a viadalt).

Felforr a vére – (elfogja az indulat, a düh).

Felgyújtja a vérét – (felkelti az érzékiségét).

Felháborodik a vére – (elfogja egy heves érzés, indulat).

Felkorbácsolja a vérét – (felizgatja, indulatba hozza).

Friss vér – (egy közösségben a mozgató erőt jelentő, tevékeny fiatalok).

Forr a vére – (a.) erős vágy, indulat keríti hatalmába, illetve tartja hatalmában; b.) mértéktelenül dühös).

Heves/tüzes a vére – (gyorsan tettre kész, gyakran meggondolatlanul lelkesedő).

Régies: Hogy a kutyák nyalják fel a vérét! – (ott dögöljön meg!)

Hús és vér – (a.) élő ember; b.) olyan, mint minden más ember; c.) élő, életszerű).

Húsból és vérből való – (a.) olyan személy, akiben megvannak a minden emberrel közös testi-lelki tulajdonságok; b.) élő, életszerű).

Hússá és vérré válik/lesz – (gondolat, elgondolás, irodalmi alak elhihető erőt sugározva megvalósul, megtestesül).

Jó vére van / jó vér van benne – (serény, friss, nem lusta).

Kimegy/kifut a fejéből a vér – (sápadtság fogja el).

Lüktet a vére – (a.) a szív, illetve az ér lüktetését követő, észlelhető mozgást végez; b.) erős vágy vagy érzelem fogja el).

Megfagy/meghűl a vér az ereiben – (nagyon megrémül, megrendül).

Pezseg a vére – (frissnek érzi magát, cselekvésre vágyik, lelkesedik).

Piros, mint a cseppentett vér – (élénkpiros színű).

Rossz a vére – (kicsapongó, parázna természetű).

Rossz vért szül – (ellenséges érzületet kelt, bosszúságot, fájdalmat okoz).

Savóvá vált a vére – (a.) elkorcsosult, megromlott, silánnyá vált; b.) gyáva, pipogya, a gyávaságig türelmes lett).

Sűrű a vére – (indulatos, vérmes természetű).

Szíve vérével ír – (legbenső meggyőződése szerint ír).

Térdig gázol a vérben – (öldöklő csatában, tömegmészárlásban vesz részt).

Tüzesedik a vére – (lelkesedni kezd).

Tűz és vér – (a háború pusztítása).

Utolsó csepp véréig – (a.) addig harcol, védekezik, amíg csak a vérveszteségtől vagy ereje fogytán kénytelen feladni a küzdelmet; b.) átvitt értelemben: a végsőkig, az utolsó leheletéig).

Vérben forog a szeme – (gyilkos haraggal, dühösen néz).

Vére fagy – (az ijedtségtől, meglepetéstől megdermed).

Vére hullásával – (harcban életét áldozva).

Vér és vas – (harc, háború).

Vérét felmelegíti – (felélénkíti, fellelkesíti őt).

Vér tapad a kezéhez – (gyilkolt vagy gyilkosságban része volt).

Vérbe borít – (nagy vérontást okoz, vérengzést visz végbe).

Vérbe fagyva – (tehetetlenül vagy ájultan fekszik saját sebéből eredő sok alvadt vérrel borítva).

Vérbe fojt – (egy felkelést, lázadást, mozgalmat kegyetlen eszközökkel elfojt, megszüntet).

Vérben áll – (harcban, háborúban áll).

Vérben ázik – (sok kiontott vér borítja, sok halott fekszik ott).

Véren szerez/vesz – (fegyveres harc árán szerez/vesz).

Vérre megy a játék/dolog – (a.) nagyon komoly a küzdelem vagy az ellenségeskedés; b.) egy személy, közösség teljes erővel vállal egy versenyt, fog egy játékba).

Vérré válik benne étel, ital: – (olyan jól esik neki, hogy szinte pillanatok alatt megerősödik, felüdül, megújul tőle).

Népies: Vérré vált benne, mint barátban a lencse – (étel, ital nagyon jól esett, nagyon ízlett neki).

Vérrel pecsételi meg – (állhatatosságát, hűségét vére ontásával, élete feláldozásával bizonyítja be).

Vért köp – (tüdővérzéssel járó betegsége, tüdőbaja van).

Vért ont – (a.) megsebesít, meggyilkol egy másik személyt; b.) harcban, öldöklésben vesz részt, és életét is kockára teszi vagy feláldozza).

Vért tisztít – ( a keringésből eltávolítja a szervezet számára fölösleges anyagot, amelyet rendes körülmények között a vese választ ki).

Vért/véres verejtéket izzad – (nagyon kínlódik, gyötrődik, keservesen szenved egy erőfeszítéstől).

Régies: Vérét veszi – (a.) megöl egy személyt, egy állatot; b.) boros edénynek kiissza a tartalmát).

Közmondás

A vér nem válik vízzé – (a.) az ember nem tudja megtagadni származását; b.) válságban, szükségben mindenki jobban húz saját rokonához, mint idegenhez; c.) válságos helyzetben mindenki az eredeti származása, neveltetése szerint cselekszik).