ver (ige I.)

1. Általában erős érzelem hatására többször erősen üt egy tárgyat, esetleg testrészt azért, hogy hangos jelt vagy zenét adjon.

A későn hazaérkező férj nem találta a kulcsát, ezért verte az ablakot. A népi táncos a zene ritmusára veri a csizmaszárát. A dobos eszeveszett ütemben verte a dobokat.

2. Személy egy másik élőlényt vagy másik személy testrészét fegyelmezés, idomítás, tanítás céljából, illetve büntetésből vagy durvaságból hosszabb ideig vagy szokásszerűen, rendszeresen üt.

Régen a porosz nevelés elve szerint rendszeresen verték a gyerekeket. - Vigyázz, mert ha továbbra is későig csavarogsz, verni foglak - fenyegette meg az apa a nevelhetetlen fiát.

3. Terményt hosszabb ideig üt, hogy az azt termő fáról lehulljon, vagy apró részek kihulljanak belőle, lehulljanak róla.

A gazda a kertben diót ver a fáról. Régen cséphadaróval verték a gabonakévéket.

4. Tárgyat, öltözéket hosszabb ideig üt, hogy apró részek kihulljanak belőle, vagy lehulljanak róla.

Az utazó a poros út után leverte a kabátját. A háziasszony a darálót az asztallaphoz veri, hogy kijöjjön belőle a benne maradt bors.

5. Egyszer vagy többször erősebben megüt.

Pista szokása az volt, hogy barátságból a másikat vállon veri. A részeg ember dühében az asztalra vert.

6. Átvitt értelemben: Akár versengésben, akár fegyveres vagy más küzdelemben vereséget okoz, fölényesen felülmúl, túlszárnyal.

Az országba betörő ellenséges hadat a király zászlaja alá gyűlt csapatok a határokig verték. Az olimpián a birkózónk öt ponttal verte ellenfelét. A világbajnok bokszoló kiütéssel verte a második menetben a kihívóját.

7. Átvitt értelemben: Természetfölötti erő, átok büntetésből, rosszindulatból bajjal, kárral, nehézséggel sújt, gondokkal szorongat.

Gyorsan híre ment, hogy a falu pletykafészkét a házába csapott mennykővel verte a sors. - Engem már eleget vert az Isten, most már áldhatna is - kesergett az asszony az ura miatt. - Valaki szemmel verte ezt a tehenet, hogy ilyen hirtelen elapadt a teje - csóválta a fejét a gazda.

8. Toronyóra, nagyobb falióra adott időpontot jelez több ütéssel vagy ütések sorozatával.

A leves már az asztalon párolgott a porcelántálban, amikor delet vert az óra. Az ebéd után a nagypapa lefeküdt szunyókálni; az óra a felet is verte, mire az öreg végül elaludt.

9. Szél, hullámzó víz egy tárgyat, dolgot többször vagy sorozatosan hozzáüt, hozzácsapkod.

A víz a parthoz verte a csónakot. A kormányosnak vigyáznia kellett a nagy szélben, nehogy a hajót a sziklákhoz verje a tenger.

10. Tárgyat többszöri ütéssel vagy ritkábban egyszeri erős csapással odaerősít, odarögzít.

A borász fogott egy fafejű kalapácsot, és csapot vert a hordóba. Az asztalos szabályos távolságokra szögeket vert a lécbe. A hídépítők először cölöpöket vernek a folyó medrébe.

11. Régies, népies: Állatot (ritkán embert) ütlegelve vagy másképp kényszerítve adott helyre hajt, kerget.

A juhász a juhait este a karámba veri. A gulyás kora reggel kiverte a falu teheneit a legelőre.

12. Régies, népies: Embert, ritkán állatot a szél, vihar fedél alá kényszerít, kerget, űz.

A vihar kocsmába verte a lovaskocsin utazókat. A lovast a fogadóba verte a zápor.

13. Sport, bizalmas: Labdát, rendszerint ütővel adott helyre üt.

- Mindig a hálóba vered a labdát! - csóválja a fejét az edző, látva, hogy a játékos a pályán ügyetlenkedik.

14. Testrészét akaratlanul erősen beleüti egy kiálló tárgyba, részbe.

A gyerek egy hirtelen mozdulattal a könyökét az ajtófélfába verte. A háziasszony az asztalterítés közben, ahogy megfordult, a lábát az asztal lábába verte.

15. Ide-oda mozgó vagy szándékosan mozgatott tárgy hozzá-hozzáütődik; többször érinti.

A szélben az ág veri az ablakot. A kard veri a vitéz lába szárát.

16. Természeti jelenség sűrűn odaütődve, kopogó vagy ütemesen csattanó hangot okoz, kellemetlen nyomást kelt, vagy éppen kárt okoz.

A felszínesen alvó férfi arra ébredt, hogy zápor veri az ablakot. - Már megint jég veri el a termést - mérgelődött a gazda.

17. Népies: Építmény, tárgy, testrész olyan magasan van, olyan magas vagy hosszú, hogy valamihez hozzáér, odáig elér.

Laci olyan magasra nőtt, hogy a feje a gerendát veri. A vándor kabátja olyan hosszú volt, hogy a lába szárát verte. New Yorkban az utcán sétáló úgy érezheti magát, hogy a felhőkarcolók valóban az eget verik.

18. Ütéssel vagy más gyors mozgással kiformál, létrehoz.

Régen kézzel verték aranyból a pénzt. A szegény emberek vályogból vertek falat a házukhoz. Az ügyes kukta pár pillanat alatt a tojásfehérjét kemény habbá verte. A kötelet erős sodrással verik.

19. Víz, szél, levegő vagy élőlény egy adott jelenséget gyors mozgásával, kavarva létrehoz.

A tó a nagy szélben magas hullámokat ver. A lovaskocsi a földúton nagy port vert fel.

20. Elavult: Némely fizikai, élettani jelenséget kicsapódással, lerakódással létrehoz.

A gyors iramban a ló szája habot vert. Az öreg szakállán jégcsapokat vert a deres zúzmara.

21. Ritka: Szín semlegesít egy másik színt, annak színhatását lerontja, nem illik hozzá.

A kék és a lila veri egymást.

22. Szív, ér, vér ütemesen lüktet.

A beteg szíve újra erősebben ver. Az orvos megfogta csuklóját és érezte, hogy az ütőér gyorsabban ver.

23. Szív testi erőfeszítéstől, érzelemtől erősen, fokozottan dobog.

A lányt meglátva a fiú szíve úgy vert, hogy majd kiszakadt melléből.

24. Népies, régies: Madár dalol, fülemüle csattog. Fürj sajátos, ritmikus hangját hallatja; pitypalattyol.

A tavaszi napsütésben valahol fülemüle vert. Az aranyszínű árpa között a fürj ver.

Eredet [ver < ómagyar: ver< ősmagyar: ver, verr (ver) < dravida: eri, arei (üt, ver)]

Kifejezések

Adósságba veri magát - (sok adóssága lesz; sok hitelt vesz fel).

Csipkét ver - (bizonyos fajta csipkét úgy készít, hogy a fonalakat vetélőcsévék átdobásával egymáson átfűzi).

Életet, lelket ver bele - (a.) mély álmából nagy nehezen felkelti; b.) öntudatlan állapotából magához téríti; c.) átvitt értelemben: addigi tespedtségből, apátiából, nehéz helyzetből felrázva tettre buzdítja).

Átvitt értelemben, költői: Érte ver a szíve - (gyengéden szereti).

Átvitt értelemben: Fejébe ver - (nagy nehezen megtanít, jól az emlékezetébe vés).

Fészket ver - (a.) madár fészket épít; b.) átvitt értelemben: hosszú időre adott helyen letelepedik, lakóhelyet választ).

Földhöz veri - (a.) egyszer vagy többször földhöz vág; b.) átvitt értelemben: ital lerészegíti, drog elkábítja).

Gyökeret ver - (a.) növény erős gyökeret ereszt, és így a földben jól megkapaszkodik; b.) átvitt értelemben: személy adott helyen, környezetben hosszabb ideig él, és így mély és szoros kapcsolatok fűzik hozzá; c.) átvitt értelemben: intézmény, szervezet szilárd, biztos alapúvá válik; d.) szokás meghonosodik, gyakran ismétlődve a hétköznapok része lesz; e.) emlék, tapasztalat, tudás az elmében rögzítődik).

Költségbe veri magát - (fölöslegesen, könnyelműen sokat költ; nagy kiadásai vannak).

Népies, kissé régies: Pénzt ver bele - (tékozló módon pénzt fektet, öl bele).

Régies: Szikrát/szikrákat ver - (a.) ütésekkel, ütődéssel szikrát csihol; b.) ritka, választékos: szikrázni látszik).

a.) A vándor az esti tűzgyújtáshoz kovakővel szikrákat ver.

b.) A kövezeten szikrát ver a ló patkója.

Átvitt értelemben: Tanyát ver - (a.) adott helyen letelepedik, megpihen; b.) lakóhelyül választ).

Régies, irodalmi nyelvben: Utat ver - (a.) járásával utat tapos; b.) a sokaságon, embertömegen keresztül utat nyit).

Veri a kártyát; veri a lapot/blattot - (szenvedélyesen, huzamosan kártyázik).

Átvitt értelemben, ritka: Vert az óra! - (elérkezett a döntés, a cselekvés, az elválás ideje).

ver (ige II.)

1. Ritka: A nap árnyék nélkül hosszú időn át erősen süt.

A nyári hőségben a nap veri a virágokat. - A napfény itt erősen ver, menjünk az árnyékba - mutatott a fa alá a kirándulás vezetője.

2. Ritka: Süt; ételt sütéssel elkészít.

A verni való malacot már előkészítették a szakácsok.

Eredet [ver < ómagyar: ver < ősmagyar: ver (süt) < dravida: varu (süt, éget)]

--Paloca 2010. augusztus 1., 10:35 (CEST)