Kibök szó jelentése
kibök (ige)
1. A hegyével kiszúr, átlyukaszt egy tárgyat, dolgot.
A kaktusz tüskéje kibökte a lufit. Út közben egy szög kibökte a kereket.
2. Népies: Szúrva kilök; korábbi helyéről egy hegyes eszközzel kivesz.
A szakács kiböki a kész rántott húst az olajból. A halász a szigonyával kibökött egy nagy halat a vízből.
3. Átvitt értelemben: Elszólja magát; nem akar kimondani, hosszas hallgatás vagy habozás után mégis kimond egy titkolt dolgot.
A gyerek végre kibökte, hogy mi a baja. Ha kibököd, én is könnyebben tudok segíteni.
Eredet [kibök < ki- (igekötő) + bök]
