Rezonancia szó jelentése
rezonancia (főnév)
1. Fizika: Együtt rezgés egy másik forrásból származó rezgések átvételével. Egy testnek az a képessége, hogy egy másik rezgő tárggyal együtt rezeg a saját természetes rezgésszámán. Az így keltett rezgés vagy hang.
Amikor két hangforrás egymással rezonanciában van, akkor azonos a rezgésszámuk. A rezonancia miatt akár egy híd is beleng, ha sokan menetelnek rajta.
2. Villamosság, rádiótechnika: Elektromágneses kölcsönhatás, amikor egy egyedi rezgésszámra beállított elektromos áramkör (rezgőkör) aktívan működni kezd egy azonos jellemzőkkel rezgő másik áramkörből kibocsátott jelek hatására.
A jelek vezeték nélküli továbbításában nagy szerepet kap a rezonancia. Egy rádióvevő rezonanciába kerül a rádióadóval, amikor éppen veszi az adást.
Eredet [rezonancia < francia: résonance (rezgés, visszhang)< latin: resono (zeng, visszhangzik) < lásd: rezonál]
